A VÉDÕSZENT ÉLETTÖRTÉNETE

 

A templom védszentje szentéletû Paraszkéva.

Nincsenek adatok arról, hogy a majsiak templomuk építésekor miért éppen szentéletû Paraszkévát választották patrónusuknak, annyi azonban bizonyos, az országban ezen kívül csupán egy szerb templom - a közelben lévõ illocskai - lett Paraszkéva anyának szentelve.

Szentéletû Paraszkéva Epivatból - a mai Törökországban Boyaliknak nevezett városból, mely Isztambultól Ny-ra mintegy 70 km-re van - származott, hívõ keresztény szülõktõl. Példás életét jótettekkel, alamizsnaosztással, Istennek tetszõen élte le a XI. század elsõ felében. Tíz éves korában a Szûzanya egyik templomában meghallotta az evangéliumi szót: "Aki követni akar engem, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen." A szavak oly nagy hatást tettek rá, hogy kilépve a templomból a szülõi szidás ellenére ruháit leányi díszeivel együtt szétosztotta a szegények között.
Ezután elhagyva a világ szépségeit a Jordán sivatag legmélyére ment, ahol böjtnek, virrasztásnak és imának adta át magát.
Miután több évet leélt a pusztában, egy éjjel angyal szólt hozzá: "Hagyd a pusztát és térj vissza a te városodba, mert ott el kell hagynod földi testedet, és át kell menned ebbõl a világból az Úrhoz, akit szerettél." Ekkor a parancsnak engedelmeskedve hazatért Epivatba, majd rövidesen - 25 éves korában - visszaadta lelkét a Teremtõnek.

Hamvai hosszú idõn át elfeledve egy tengerparti területen nyugodtak, mígnem egy hajótörést szenvedett matróz testének elhantolásakor megtalálták romlatlan, illatos testét. Kis idõvel késõbb a temetést végzõ Georgiosz nevû sírásó egy éjjeli látomásától vezérelve kihantolta az ereklyéket és az epivati Szent Háromság templomban helyezte el. Ettõl kezdve sok csoda történt a vidéken. Minden Epivattal szomszédos helységben elterjedt Szentéletû Paraszkéva csodáinak híre: betegek gyógyultak meg imákkal és az ereklyék által. Hamvait késõbb áthelyezték a Szent Apostolok templomába, ahol 200 éven át maradtak a hívõk vigasztalására és megerõsítésére.

1235 után a szent hamvait a törökök fokozatos elõrenyomulása elõl menekítve Epivatból Tirnovóba, majd Belgrádba vitték, ezt követõen hadizsákmányként visszakerültek Konstantinápolyba.
1640 táján a romániai Iasi-ban végsõ nyughelyére kerültek a kincset érõ csontok.
Paraszkéva anya nagy tiszteletnek örvend egész Romániában, ahol Moldva védõszentjeként tisztelik:
"Az orthodoxia nem hervadó virága"-ként emlegetik a hívõk.
Romlatlan testét õrzõ koporsója körül a gondokkal küszködõk vigasztalást-, a szenvedõk enyhülést-, a restek határozottságot és erõt nyernek.
Ugyan késõbb már nem kerültek szerb földre a szent hamvai, de tiszteletük töretlen maradt, hiszen Szerbiában ma is számos templom patrónusaként tisztelhetjük õt.