Mottó: "Ahol az akarat, ott a mód".
![]() A templom a 80-as évek elején |
Mohácsi Bugarszki Norbert 1996-ban figyelt fel a falunkban álló, rossz állapotban lévő szerb templomra, miután családja a templom mellet kezdett építkezésbe. Elhatározta, hogy felkarolja e műemlék templom ügyét. Újraélesztette a Majsi Szerb Orthodox Egyházközséget, gondnoka lett a templomnak és megkezdte kitartó, céltudatos munkáját. Időt, energiát és pénzt nem kímélve "magányos farkasként" fogott neki a templom rendbetételének. Közben írt, kilincselt, kért, szervezett és persze elsősorban dolgozott. Időközben akadtak segítői is. Támogatást kapott a Műemlékvédelmi Hivataltól, a Szerb Orthodox Egyháztól, az önkormányzattól, civil szervezetektől és magánemberektől. Munkája eredménye, hogy ma már látogatható a XVIII. század elején emelt barokk szerb templom, s megújult tornyával, különleges falképeivel egyedülálló nevezetessége falunknak.
Tényi János és Kemény Gyuláné a Majsi Kulturális Egyesület nevében |
![]() Mohácsi Bugarszki Norbert |
|
A Város- és Faluvédők Szövetsége Hungaria Nostra hazánk épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájáért 2000-ben Podmaniczky-díjjal tüntette ki M. Bugarszki Norbertet.
Munkáját Majs Község Önkormányzata 2000. szeptemberében "Majsért" emlékplakettel ismerte el. A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere 2003-ban " A magyar műemlékvédelemért" Schönvisner István emlékérmet adományozott részére. |
|
Õ maga így vall ezekrõl a templomhoz való kötődéséről: "A majsi szerb templommal 1996-ban egy ingatlanvásárlás kapcsán - teljesen véletlenül - kerültem kapcsolatba. Annak ellenére, hogy az épület külseje szemmel láthatóan elhanyagolt volt, mégis találtam benne valami elragadót és varázslatost, ezért különösen zavart, hogy - bár tőlünk alig 30 méterre volt - mégsem tudtam belülről is szemügyre venni. Kíváncsiságom végül arra ösztönzött, hogy módot keressek a templomba való betekintésre. Ennek köszönhető, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a kulcsokat őrző, akkor 84 éves mohácsi szerb orthodox főesperessel, Sztepanov Radovánnal.
Első alkalommal 1997. június 26-án (19 évesen) jártam a templomban. A törött ablakok javíttatása ürügyén kértem el Radován atyától a templom kulcsait. Így végre sikerült belülről is szemügyre vennem azt a csodát, amely akkor rabul ejtett. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy meglehetősen lehangoló látvány tárult elém a szúette bútorok és az ázott falak láttán, valamit megérezhettem a korabeli pompából, hiszen cseppet sem keserítettek el a látottak. Sőt, kifejezetten fokozta érdeklődésemet a kívül-belül megkopott épület helyreállításában rejlő hatalmas feladat. Innen már rövid és egyenes volt az út addig, hogy a templomot mindenestől átvettem a főesperes úrtól. 1999. május 7-én - bérmálásom által, időközben kiderült családi előzményektől indíttatva - a majsi Szerb Orthodox Egyházközség tagjává váltam. A bérmálásom által újjáéledt egyházközség lélekszáma 2003. december 7-én, kislányom, Barbara keresztelője kapcsán jelentősen megszaporodott (megkétszereződött), és bíztató jelek utalnak arra, hogy a lélekszám hamarosan újból gyarapodni fog."
|
|
Az egyházon belül végzett tevékenységem és a templom bemutatása se lenne teljes, ha nem ejtenék néhány elismerő szót "egyházi pályafutásom" elindítójáról, legfőbb mentoromról:
Sztepanov Radován (1913-2004) A főesperes úr 1913-ban született Hercegszántón. Tanulmányait Hercegszántón, Baján, majd Szarajevóban végezte. 1941-ben szentelték pappá, Mohácsra 1942. október 1-jén (ideiglenes jelleggel) helyezték.
62 évig tartó mohácsi szolgálata alatt lankadatlanul fáradozott a városban fél évezrede élő orthodox hagyományok ápolásáért, életben tartásáért. Bár az értékek megmentése érdekében gyakran került összetűzésbe állami és egyházi vezetőkkel, mindvégig hűségesen képviselete a gondjaira bízott közösséget.
Helyreállíttatott számos templomot és kápolnát, neki köszönhető, hogy Mohács és a környék orthodox műkincsei fennmaradtak. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az esperességhez tartozó nagyrészt XVIII. századi templomok műemlékké nyilváníttatásával, számos vidéki templomot mentve meg a biztos pusztulástól.
Bár méltatlanul a helyszínen erre semmi nem utal, nevéhez fűződik az ország egyetlen orthodox kolostorának - a Grábócinak - megmentése és szakavatott felújítása.Munkáját mindig önzetlenül, határtalan becsülettel és odaadással, mindenki megelégedésére végezte. Meglett kora és a családját sújtó tragédiák ellenére mindenkor készséggel állt minden érdeklődő rendelkezésére, legyen az atyai tanácsért forduló orthodox hívő, vagy csupán a templom iránt érdeklődő turista. Munkásságát az egyház több püspöki mellkereszttel ismerte el. 1994-ben a magyarországi kisebbségek értékeinek megőrzése terén végzett kimagasló munkájáért Szent Száva Díjat kapott. Élete utolsó szertartását 2004. január 27-én Szent Száva napján tartotta a mohácsi szerb templomban. Magyarország rangidős orthodox papja, Rarován atya személyében, életének 92. évében, 2004. február 20-án hunyt el. |