A majsi szerb templom - akárcsak az országszerte megtalálható ortodox templomok túlnyomó része - barokk stílusú. A falak külső díszítettsége szerény, azt az építészek stílusmeghatározás során falusi barokknak minősítik. A kőtornyon szokatlanul magas toronysapka díszlik. Pontosabban arányaiban nagy, hiszen maga a kőtorony 16 méter magas, rajta pedig 12 méteres a sisak. A szerkezet kialakításának módja jelen ismereteink szerint az országban páratlan. A torony tetején lévő kereszt mintegy 2,5 méter magas.

A toronysapkát - életveszélyes állapotára való tekintettel - 1998-ban elbontották. Egy év múlva pedig, dusnoki ács- és bádogosmesterek munkája nyomán a korábbival megegyező módon újjáépült. Megszentelésére 1999. október 31-én püspöki liturgia keretében került sor. A szerkezet érdekességét fokozza a tornyon fészkelő gólyapár látványa.

Az Orthodox Egyház szokásainak megfelelően a majsi Szent Paraszkéva templom is hármas tagolású (előcsarnok, hajó, oltár). A templom teljes belső falfelületét képek díszítik, melyeknek jelentős hányada közvetlenül az építés után, más része pedig a XIX. században került megfestésre. Ismereteink szerint a copfstílusú belső bútorzat eredeti, azon az esetleges javításokon kívül egyéb változtatásokat nem hajtottak végre. A látogató a nyugati kapun a templomba lépve az ún. "női rész"-en találja magát (e területet szokás előcsarnoknak is nevezni), amit az ünnepi ikonsorozat hagyományos helyéül szolgáló másfél méter magas téglapárkányzat választ el a templom többi részétől. Itt található többek között a XVIII. századból származtatott faragott kő keresztelőkút, valamint a fenyőgerendákon nyugvó, alulról gazdag festéssel díszített kórus feljárata is.

Az előcsarnok párkányai között áthaladva - egy lépcsőfokkal lejjebb - a templom legtágasabb részébe, a hajóba lehet jutni. Jobb felől a püspöki trónus és a kántorpad, szemben az ikonosztáz, bal felől a másik kántorpad, az Istenszülő trónja és a gyertyaszekrény látható. A terület a templom legmélyebb fekvésű része, melyet az ikonosztáz előtt mintegy két méterre egy lépcsőfokkal kiemelt - szoleának nevezett - terület szakít meg. A liturgia során meghatározott alkalmakkor itt tartózkodik a pap /pl. itt olvas fel az evangéliumból/. A hívők befogadására szolgáló részeket a bibliai jelenetekkel és szentek képével gazdagon díszített ikonosztáz választja el a templom legszentebb területétől, az oltártól.

Az egyedülálló toronysapka mellett a falképek azok, amelyek nevezetessé teszik a majsi templomot.

Az oltárban a teljes falfelületet - az oldalfalakat és a mennyezetet egyaránt - valaha gazdag képi alkotás díszítette. Ezeket ma az oldalfalakon fehér színű, a boltozaton sárga csillagokkal díszített kék mennybolt-ábrázolás fedi. A festés vélhetően 1896-ban, a millenniumi felújítás alkalmával készült. A 2000. körüli évek párás nyarainak "köszönhetően" azonban az említett festékréteg foltokban lehullott, és alatta XVIII. századi falképek bukkantak elő. Meglepő, hogy az alig száz évvel ezelőtt felvitt festékréteg sokkal kevésbé volt időtálló, mint az alatta lévő, legalább 200 éves, olajtechnikával készült alkotás.

A majsi szerb templomban valaha épített ikonosztáz állt. Ez egy kőfal volt, melynek képeit egy igen jól képzett, egyedi technikát alkalmazó ikonfestő mester közvetlenül a vakolatra festette. Ettől egyedi, hiszen nem vászonra festett és faszerkezetre erősített képek vagy ikonok alkották az ikonosztázt. (A magyarországi ortodox templomokban szinte kizárólag faalapú ikonosztázzal találkozhatunk. Ahol pedig téglából készült ikonfal van, ott falra akasztott képek alkotják az ikonosztázt.). Ennek az egyedi ikonosztáz-falnak nagy része ismeretlen okból kb. 100 évvel ezelőtt megsemmisült és helyére gerendára erősített, vászonra festett szentképek kerültek. 2000. decemberében kezdődött a fennmaradt falfelületek restaurátori kutatása. Ekkor kiderült, hogy a korabeli kompozícióból több négyzetméternyi kitűnő állapotban, élénk XVIII. századi színekkel fennmaradt, s belőle könnyen következtetni lehet a korabeli állapotokra.

A templom mai ikonosztáza három jól elkülöníthető részből áll. Az eredeti, temperával fára festett alapképekből, a különleges, falra festett képekből (melyek részben maradtak csak fenn), végül a lebontott részek helyére épített XIX. századi olajképekből.

"Az ortodox ikon nem egyszerûen festmény, hanem képbe foglalt hit és imádság"

"A szentek képe - az ikon - az örökkévalóságra nyíló ablak, mely
Istenhez vezet, mert Istentõl ered"

A majsi templomban napjainkban is megtalálható az a XVIII. század végén készített ikonsorozat, melyet valószínűleg ugyanattól a mestertől származik, mint aki az oltár falfreskóit és a Királyi ajtót festette. Ez általában nem volt jellemző, hiszen legtöbbször más mester festette az ikonokat és a falakat. E tehetséges festő kiléte máig ismeretlen, s mivel sehol a környéken nem lelhetők fel munkái, jelenleg "a majsi művész"-ként tartják számon.